A kezdetek és egyébként is miért...

Szinte mindent elolvasok, ami az emberes űrrepüléssel foglalkozik. Imádom az űrkutatást, nem csak a dolog extrémitása miatt, hanem mert egy szimulátor segítségével én is megtapasztalhattam már ennek nehézségeit. E szimulátorral nap mint nap foglakozom, ennyire érdekel.

Ugyanakkor modellezek is, bár "csak" autó, de abból is a robbanó motoros változtat, off-road, csak hogy elég kihívás legyen benne...

Tudom, hogy vannak, akik érdeklődnek az űrkutás iránt, technikai és egyéb okokból. Azt is tudom, hogy sokan vannak, akik modellezéssel is foglalkoznak.
Jó magam is ilyen ember vagyok, de egészen néhány nappal ezelőttig meg sem fordult a fejemben, hogy a kettő találkozhat.

Egész pontosan találtam egy oldalt, ahol igen kimerítően foglalkoznak az amatőr rakéta építéssel kis hazánkban. (http://brocketry.freehostia.com/)
Meglepett, hiszen még sosem láttam magyar oldalt, külföldit már annál inkább.

Természetesen az amatőr rakéta építésben nem magának a gépnek a megépítése a legizgalmasabb, hanem a hajtómű elkészítése. Miután napokat töltöttem az oldal átböngészésével, és persze a dolog alapos átgondolásával, egyre inkább rájöttem, hogy nem holmi tüzijáték raketta összekalapálásáról van szó, hanem egy igenis komoly dologról.

Ugyanis az amatőr rakéta, bármennyire is egyszerűnek tűnik, nem annyi, hogy begyújtjuk és repül. Egy amatőr rakéta sikeres fellövése sokkal inkább akkor tekinthető sikeresnek, ha az elindul, fölszáll, majd ejtőernyővel visszatér a földre és nem törik össze.

Olyan sok mindennek kell találkozni, hogy egy sikeres kilövés jelenti az amatőr rakétás sikerét.
Mert előfordulhat, hogy a rakéta el sem indul. Felrobban a hajtómű és már nem csak sikertelen kilövésről lehet beszélgetni, hanem köddé vált rakétáról is.
Aztán ha be is indul a hajtómű, akkor nem biztos, hogy elég benne a szufla, hogy fel is vigye a gépet.
De ha elég is benne a szufla, akkor sem biztos, hogy a rakéta felfelé tör. Lehet, hogy elkanyarodik és pár méter után a földbe csapódik.
De ha mégis egyenesen fölszáll, akkor sem biztos, hogy az ernyő kinyílik.
Ha pedig kinyílik az ernyő, akkor sem biztos, hogy nem törik össze a földetéréskor.

Szóval koránt sem olyan egyszerű a dolog, mint elsőre gondolná az ember!

Éppen ezért úgy gondoltam, elég sok kihívás van ebben ahhoz, hogy az ember elkezdjen vele foglalkozni.
Hasonlóan az amatőr rakéta megtervezéséhez, szeretném én is alaposan előkészíteni és jól átgondolni egy ilyen járgány készítését, jól lehet, a világűr határát sem fogja súrolni az elért magasság, mégis izgalmas és modellezéssel, űrkutatással foglalkozó embereknek is.

Hamarosan bele is kezdek a tervezésbe.